Az egri borvidék

Az egri borvidék a Bükk délnyugati lejtőjén, a Mátra és a Bükk hegység között található. A hegyvonulat lábánál, az Alföld és az Északi-középhegység találkozásánál, ahol a síkság hirtelen magasba szökken, több száz évvel ezelőtt olyan bortermő táj alakult ki, amely világhírt szerzett Magyarországnak.

A Bükk meredeken kiemelkedő tömege különböző, idős karbonátos kőzetekből áll, mely igen kedvez a szőlő termesztésének. Ahogyan a völgyekkel és szerkezeti lépcsőkkel erősen tagolt egykori hegylábfelszín fiatalabb képződményei is.

Az egri borvidék északi szőlőtermő területeinek legjelentősebb része az Eger-Felsőtárkány-Noszvaj által határolt háromszög. Itt a talaj igen változatos, alapvetően riolit-tufa málladékra épül. Riolit-tufán terülnek el a legkiválóbb bortermelő községek, és ebből a kőzetből vájták ki a borvidék sok-sok kilométer hosszúságú pincerendszerét is. A vulkáni képződmények jelenlétének köszönhetően magas alkoholtartalmú, testes bor terem a környéken.

Az egri borvidék olyan jellegzetes tája hazánknak, amelyen egyaránt jelentős a fehér- és a vörösbor előállítása. A bortermő táj világhírű bora a bikavér, amely különféle vörösborok keveréke, azaz házasítása. Természetesen minden gazda a saját házasítására esküszik, állandó a verseny a pincészetek között a bársonyos, tüzes bikavérek előállításában.