Az egri vár

Az egri vár rövid története és látnivalói

Eger legnevezetesebb építménye, a történelmi zarándoklatok fő célja a sok évszázados múltra visszatekintő egri vár.

Főként az 1552. évi hősies védelem lette messze földön ismertté, amikor Dobó István várkapitány vezetésével a maroknyi magyar védősereg hősies küzdelemben visszaverte a sokszoros túlerőben levő török hadakat. A várnak, mint erődítményrendszernek a XVI. század volt a fénykora. A korábbi századokban, püspöki székhelyként, főként székesegyházáról volt nevezetes. Ugyan már egy 1248-ban kelt királyi oklevélben Lambert püspök engedélyt kapott arra, hogy Egerben, székhelyén várat építsen, de a hadászati vonatkozású építményeket egy 1363-as oklevél említi először. Az okleveles adatokból az tűnik ki, hogy a XIV. században a falakon belül állott a székesegyház, a Szent István-templom, a püspöki palota, valamint tíznél több kanonoki ház. Ezenkívül nyilván csak néhány egyházi és világi rendeltetésű épület, lakóház lehetett a vár területén. A közép-kori várépítési elveknek megfelelően a várfalakat minél magasabbra, minél nehezebben megmászhatóra építették. A XV. század végén azonban az ágyú, a tüzérség rohamos fejlődésének hatására Itáliában új erődítési elvek alakultak ki. Mivel az egri vár erődrendszere nem tartott lépést a tűzfegyverek fejlődésével, a mohácsi vész idejére már meglehetősen elavult.

A mohácsi csatavesztés után a vár a püspökök birtokából 1537-ben Perényi Péter kezére került. Ő olasz építészekkel alakíttatta át, az új hadászati elvek szerint. Alessandro da Vedano körítő fallal a várhoz csatolta az attól keletre eső domboldalt, az ún. sáncterületet. Itt a huszárságot helyezték el, az istállókkal egyetemben. A tervezett új, nagyméretű gótikus székesegyház építése abbamaradt és a már álló szentélyfalakból a hatalmas Szentély-bástya épült. (Az átépített bástyát a vasút építésekor átvágták).

Dobó István - aki 1548-ban lett a vár kapitánya - folytatta az erődítési munkálatokat, egészen az 1552-es ostromig. Ő építtette a belső vár nyugati oldalán azt a bástyát, amelyet később róla neveztek el Dobó-bástyanak.

Az 1552-es ostrom után a súlyosan megrongálódott várat helyreállították és új, az oldalozó ágyúzásra alkalmasabb ún. füles bástyákkal erősítették meg. Az 1573-tól 1583-ig folyó munkálatokat a kitűnő várépítész, Ottavio Baldigara vezette. Ekkor készültek a föld alatti boltozott helyiségek, a kaszárnya és ágyútermek és a hosszú akna-figyelő folyosók. Sajnos azonban semmilyen új bástya vagy kazamata nem pótolhatta Dobónak és vitézeinek önfel-áldozó hősiességét: a várat 1596-ban a törökök rövid ostrom után elfoglalták. A török uralom 91 éve alatt csak egy új, kisebb kapuerődöt építettek. 1687-ben a vár a Habsburgok kezére került, akik 1702-ben az ún. Szép-bástyát és a külső várfalakat felrobbantották, mivel a már elavult erődítmény fenntartása sokba került. Attól is tartottak, hogy esetleg kuruc kézre kerülve a magyar függetlenség és szabadság ügyét szolgálhatja. A kincstár 1783-ban eladta a várat Esterházy püspöknek és ez időtől fogva a vár köveit a város új nagyszabású építkezéseihez hordták el. Ekkor vált a nagyhírű vár végleg romhalmazzá. A törmelékkel még a föld alatti kazamatákat, aknafigyelő folyosókat is betömték.

Pyrker érsek utasítására kezdtek hozzá a régi székesegyház romjainak műemléki védelméhez, kutatásához; kitisztíttatta a vár kútját és 1833-ban az egri várban helyeztette el Dobó István vörösmárvány síremlékét, mely eredetileg Dobóruszkán volt. Pyrker utóda azonban, a költségektől szabadulni akarván, a várat a katonai kincstárnak adományozta. Az 1860-as, 70-es években Ipolyi Arnold egri kanonok (később nagyváradi püspök), majd Balogh János honvédfőhadnagy folytatta a feltárásokat. Ez utóbbi volt az első, aki 1877-ben megkezdte a vár föld alatti védelmi rendszerének kikutatását.

De a komolyabb feltáró munkák csak Gárdonyi népszerű regényének, az ,,Egri csillagok"-nak megjelenése után, az 1920-as évek közepén indultak meg dr. Pálosi Ervin dr. Pataki Vidor és Lénárt János magánkezdeményezésére és irányításával. Az 1960-as években újabb régészeti feltárások kezdődtek a vár területén és ezek jelenleg is folynak.

A belső várudvar északi részén az egyetlen, a várban fennmaradt középkori építmény, a volt püspöki palota áll. 1470 körül - több kisebb ház maradványainak felhasználásával - gótikus stílusban építették, Beckensloer Janos püspök részére.

Beckensloer Mátyás király kedvelt embere, nagytekintélyű tanácsadója volt, aki később hűtlenné vált urához és ezért Magyarországról el is kellett menekülnie. A palota későbbi lakói közül Dóczy Orbán Mátyás uralkodásának végén Eger mellett Bécs püspöke is volt; Bakócz Tamás , akiből esztergomi érsek lett és több-kevesebb eséllyel a pápai trónra is pályázott, szintén ebben a palotában lakott.

1542-ben egy tűzvész megrongálta az épületet és tíz évvel később a nagy ostrom során ismét súlyos károkat szenvedett. Ezután Bornemissza Gergely várkapitány újjáépíttette, de már nem a püspökök, hanem önmaga részére. A következő évtizedekben az épület földszintjén hadianyagot tartottak, az emeleten pedig a varkapitányok és helyetteseik laktak. Amikor a törökök elfoglalták a várat, az egri pasának lett a szállása. A följegyzések szerint a pasa részére külön fürdőt is építettek itt. Amikor a XVII. század végén a keresztény seregek visszafoglalták Eger várát, a Habsburg császár-király várparancsnokának lett otthona. 1783-ban. a kincstár az egész várat eladta a püspökségnek; ezután a földszintet börtönnek, az emeletet pedig magtárnak használták. Amikor viszont 1871-ben az érsek megint a katonaságnak adta át a várat, a többször átalakított gótikus palota kaszárnya, majd végül raktár lett.

1957-ben az épületet az egri múzeum kapta meg: a Dobó István Vármúzeum történeti kiállításának ad otthont. 1963-ig tartott a gondos műemléki helyreállítás. Nem volt könnyű feladat. A földszinten szerencsére meglehetősen épen maradt a homlokzati árkádsor nyugati fele, mely gótikus íveivel megadja az épület jellegét. (Az öt keleti ív rekonstrukció.) Ez a folyosó a földszinti teremsorok előtt húzódott végig. Gótikus keresztboltozat fedi; érdemes az egyes boltozati szakaszoknál a finoman kiképzett borda-íveket összefogó mennyezeti záróköveket külön-külön is szemügyre venni: férfifejet láthatunk, furcsa torzfőt, stilizált növényeket, egy kutyát három kölykével stb. A folyosó belső falán több kőkeretes, gótikus ajtó- és ablaknyílást találunk. Az épület kelet felé eredetileg hosszabb volt, de egy részét lebontották. Ahol ma a baloldalon nyitott lépcső vezet fel az emeletre, a középkorban is lépcső lehetett. Az emelet középkori homlokzati kiképzését nem ismerjük. Valószínűleg ott is árkádos folyosó húzódhatott a föld-szintnek megfelelően, de nyomtalanul elpusztult. A mai faoszlopos, tornácszerű helyreállítás XVIII. századi ábrázolások alapján készült és az akkori helyzetnek felel meg.

Az épület földszintjén van Dobó István vörös márvány sírköve a terem falán pedig az 1552-es várvédök névsora . Dobót Dobóruszkán temették el és sírkövét Buttler János gróf hozatta Egerbe 1833-ban, hogy Pyrker érseknek ajándékozza.

Dobó Istvánnak az egri nagy diadal ellenére sem volt könnyű az élete. A vár sikeres megvédése után néhány héttel már kicsinyes gazdasági elszámolásokkal terhelték, és ennek rendezése után a várkapitányságról lemondott. I. Ferdinánd királytól érdemei elismeréséül megkapta Dévát és Szamosújvárt, és 1553-ban Erdély vajdájává nevezte ki. 1556-ban azonban Erdély elszakadt a Habsburgoktól és Izabella királyné (Szapolyai János özvegye) Dobót börtönbe csukatta. Ebből a fogságból szerencsére rövidesen kiszabadult. Ferdinánd újabb birtokadománnyal kárpótolta, és kinevezte Léva várának kapitányává. 1566-ban, amikor Szulejmán szultán újabb támadást indított Magyarország és Ausztria ellen, Dobó is hadba szállt csapataival Bécs védelmére. A következő évben viszont bevádolták az udvarnál, hogy titokban János Zsigmond erdélyi fejedelemhez pártolt át és ezért 1569. december 12-én a Habsburg uralkodó, T. Miksa a pozsonyi országgyűlésen Dobót rokonával, Balassi Jánossal - Balassi Bálint apjával - együtt elfogatta. Balassi megszökött a fogságból, de Dobó csak 1572. április 17-én szabadult, amikorra ki-derült, hogy az ellene felhozott vád alaptalan volt. Az ok nélkül bebörtönzött, meghurcolt egri hős szabadon bocsátása után néhány hónappal meghalt.